Karácsonyi koncert 2011



Közeleg a karácsony, az iskolába is már csak azért kell bejönni, hogy meglegyenek a tanítási napok, a tanárok se nagyon piszkálják ilyenkor már a diákságot, és még a menzáról is finom illatok jönnek.

Azt hiszem, így tudnám körülírni a Toldyban a szünet vége felé közeledő hangulatot, amikor az osztálykarácsonyokon kívül már csak egy fontos esemény maradt, a karácsonyi koncert. Be kell vallanom – szégyenszemre -, nekem ez volt az első alkalom végzős létemre, hogy megnéztem (illetve meghallgattam), és őszintén tetszett! Jó volt látni azokat a nálam kisebb diákokat is, akiket eddig még nem láthattunk egyéb rendezvényeken. Így most már tudni lehet, hogy ők legalább olyan tehetségesek – csak másban.

A sort a lánykórus kezdte A szeleknek lengő szárnyán-nal karácsonyi kánonban. Ez teljesen rendben volt, ha sok hang egyszerre szólal meg, az általában jól hangzik, pláne ha azok a hangok külön-külön is szépen hangzanak.

A lányokat a fiúk követték, ami az igazat megvallva okozott egy kisebb mozgolódást, hangzavart a nézősereg soraiban. El kell ismerni, viccesen néz ki 20 darab igen jól megtermett srác, akik a nevetésüket elrejtve próbálnak valaki magasabb mögé beállni, és lökdösni előrébb a másikat.

Ezután következtek a hangszeres produkciók, de még az elején le szeretném szögezni, hogy én sajnos soha nem játszottam egy hangszeren sem, így aztán abszolút laikusként távol álljon tőlem, hogy bárkiről is kritikát merjek mondani, én csak annyit mondok, amennyit láttam, illetve hallottam.

Szóval a kisebb rendbontást követően jöttek a fiatalabb, még a szárnyukat bontogató tehetségek, akiken néha úrra lett az izgalom, hiszen - ahogy Tapodi tanár úr is mondta, néhányuk még soha nem lépett fel közönség előtt. A sort Lévai Felícián kezdte, aki nagyon magabiztosan kezdett a zongorával - egyből három darabot adott elő, majdnem tökéletesen. Sajnos a legvégén, amikor Nádor Kálmántól az Ó, szép fenyőt játszotta, egy kicsi hiba belecsúszott, de a jól megérdemelt vastaps így sem maradt el.

Tetszett az előadás felépítése, jó volt hallgatni a változatos hangszereket, úgymint a zongorát követő trombitát, vagy gitárt.

Az első páros előadást Futó Lilitől és Éberhardt Bálinttól láthattuk, akik Schuberttől adták elő a Serenade-ot, zongorán. Mindegyik előadás szép volt, de itt azért már lehetett érezni, hogy – mivel idősebb diákokról van szó, mint az eddig fellépők – rutinosabb zenészekről beszélünk. Hiba nélkül, nagyon szépen adták elő. Ezután következett hegedűvel Beregszászi Attila, aki nem mondhatni, hogy hagyta volna lejjebb esni az este színvonalát; a közönség itt is lélegzetvisszafojtva figyelt.

Ismét páros előadások következtek, elsőként Gáspárdy Blanka Farkasházi Dáviddal (külsős) adta elő gitáron Gabriel Faurétól a Pavane-t, majd Mayer Fanni következett, az egyedüli, aki nem hangszerrel, hanem a hangjával adott elő, Éberhardt Bálint kíséretével, aki már egyszer bizonyított az este folyamán. Itt sajnos a csalódottságomnak kell hangot adnom, ugyanis Fanni már sokunknak bebizonyította, hogy szép hangja van, ám ezúttal ez nem sikerült. Rögtön hozzáteszem, nem azért mert nem énekelte volna elég jól Leonard Cohentől a Hallelujah-t, hanem azért, mert nem igazán lehetett hallani – pláne a hátsó sorokból, ahol én foglaltam helyet. Fanni tehetségéből ez semmit nem von le, csak egy megjegyzés a jövőre nézve, hogy erre oda kell figyelni, ugyanis a díszterem rendkívül rossz akusztikája és a zongorakíséret miatt nem igazán lehetett hallani. Kár érte...

Már csak egy produkció maradt hátra, ahogy mondani szokták, „végül, de nem utolsó sorban…” ez most itt hatványozottan igaz volt. Moldoványi Andrásról beszélünk, akit nálam megelőzött a hírneve.

Néhány osztálytársam már előre szólt, hogy na, ő az, akire nagyon figyelni kell. Ebben pedig maximálisan igazuk lett. Valószínű, hogy a közönség többi tagja is értesült róla, hiszen amint odaült a zongorához, valami másfajta csend lett, mint ami addig volt. Először Haydntól az É-dúr szonáta 1. tételét, majd Liszt Ferenctől az F-moll etűdöt játszotta végig zseniálisan, gyönyörűen, és még sorolhatnám hányféleképpen, de csak pozitív jelzővel lehet illetni.

Egy igen-igen színvonalas késő délutánt kaptunk ismét toldys diákok egy csoportjától, nekik mindannyiunk nevében köszönjük, és bár én már élőben megtettem, ezúton is szeretnék Tapodi Attila tanár úrnak gratulálni, hiszen nyilvánvaló, hogy nélküle ez nem jött volna létre! Köszönjük Mindenkinek, és gratulálunk!!!

kapcsolódó archív cikkek

címkék