Halboncolás a 3.a-ban



Egy csütörtöki délutánon harminc diák rohangált véres kézzel a biológia terem környékén. Mindezt lelkes mosollyal arcukon. Ezen a várva várt délutánon Harsányi tanár úr vezetésével halat boncoltak.

„Akarunk halat boncolni?” – tette fel Harsányi tanár úr a kérdést egy biosz órán, amire a válasz jó hangos és (többé-kevésbé) egybehangzó igen volt.

A jó halboncolás hozzávalói: egy lelkes osztály, egy vállalkozó kedvű tanár és négy nagy ponty. Ha az első kettő megvan, irány a piac.

Három furán mosolygó lány már az üres műanyag ládával is szokatlan látványt nyújthatott – hát még miután a láda megtelt vízzel és négy ficánkoló tükörponttyal. Számoltuk: 200-an megbámultak, 6-an idiótának néztek minket; 4 embertől megértő mosolyt kaptunk, egy bácsi pedig kifejtette, hogy a rántott hal mennyivel finomabb, mint a halászlé. A Széna tér és a Toldy közötti út háromszor olyan hosszúnak tűnt, mint általában, de végül a kissé túlságosan is élénk halak röpke fél óra után már a szertárban várták a tanár urat, aki később éterrel kíméletesen túlaltatta őket.

Csütörtök reggel az egész osztály a hetedik órát várta. Boncolás! Halak! – hallatszottak ki a kulcsszavak a beszélgetésekből. Végül eljött az idő. Az első emeleti folyosón vágni lehetett az éterszagot – a bioszteremben pedig az első vágásokkal küzdöttek a bátrabbak. A még bátrabbak pedig a belső szervek lenyomkodásával, nehogy a hősiesen szabdaló osztálytárs beléjük találjon vágni. Akik a négy csoportból először a „halba nyúltak” egységesen a következőképp reagáltak: „fúj”. Azonban ahogy az olló haladt előre a hal hasán, és egyre több szerv lett beljebb tuszkolva, az enyhe undort és émelygést kezdte felváltani az érdeklődő lelkesedés.

article_image_2739.jpg

galéria megtekintése

Nem telt bele sok idő, és az osztály nagy része könyékig halvéresen járkált asztaltól asztalig, hogy megnézzen egy-egy „különlegesen szép agyat” vagy „jó állapotban lévő vesét” vagy esetleg megmutassa a többieknek frissen kimetszett beleket. Miután mindenki megnézte, amit meg kellett, és a kevésbé lelkes diákok eltávoztak, jöttek az egyéni és/vagy igen furcsa ötletek. „Szedjük ki a szemét!”, „Kipukkasztjuk az úszóhólyagot?”, „Az agyát is látni akarom!”. Szóval a halakból egyre több dolog került ki a tálcákra, asztalokra, kezekbe (és falakra… :-)). A legkitartóbbak még a szemben lévő üvegtestet is megnézhették-megfoghatták, illetve a pikkelyeket és ikrákat is megtekinthették mikroszkóppal. Miután eltakarítottuk a romokat, gyorsan megnéztük a készült képeket – jókat nevettünk némelyiken.

Szóval a 3.a-féle halboncolás igencsak jól sikerült, szinte mindenki jókedvűen, érdekes tapasztalatokat szerezve és továbbra is lelkesen hagyta el a helyszínt. Olyannyira, hogy már a következő boncolós biosz órát tervezzük. Kinek van két felesleges halott laboratóriumi fehér patkánya? :-)

article_image_2740.jpg

galéria megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék