OSZF '19 - Sok hűhó semmiért



Technikai nehézségek miatt kicsit késve, de elkészült az utolsó kritika is az idei fesztiválról.

A színjátszó fesztivál remek alkalom arra, hogy a diákok, akik a Toldy falai között nevelkednek hosszú éveken keresztül, úgy lépjenek ki az élet nevű activitybe, hogy nem rettennek meg egy kis prezentációtól, tudnak társaik előtt beszélni, kreatívan oldanak meg nyomás alatt hirtelen felbukkanó váratlan helyzeteket. Ezen az úton sok toldys diák harmadikban indul el, amely az első év, amikor egy osztálynak van lehetősége fellépni, és megmutatni, milyen gondolatok és érzelmek, milyen közösségi erő hat rájuk.

Ezt a legtöbben egy könnyed darabbal, például egy Rejtő Jenő-feldolgozással vagy valami hasonló szerkezetű, de más tematikájú Agatha Christie-vel kezdik, ami a félreértést elkerülendő, nagyon nemes alapanyag, és remek előadásokat láthattunk a közelmúltban ilyen darabokból. Azonban a kivételek mutatják meg, hogy nem kötelező „modern” történetekbe kapaszkodni, nyugodtan vissza lehet menni az időben, és onnan meríteni ihletet.

Ha jól sejtem, valószínűleg hasonló keretek között született meg a 3. a-ban, hogy William Shakespeare Sok hűhó semmiért-jét adják elő. A nagy klasszikusok színpadra vitele több szempontból sem könnyű. A modern színjátszás sok helyen megadja a lehetőséget a színészeknek, hogy improvizatívan, saját gondolatukkal kiegészítve mondják el a szövegüket. Ez Shakespeare idejében nem teljesen így volt. A jellemek jól formáltak, azonban szilárdan az író által vannak alkotva, és a színész nehezen tud saját szájízt adni neki.

Másik buktatója a nyelvezet és annak értelmezése. A Shakespeare művek nagyon egyedi nyelvezetét az átlagember csak hosszas gondolkodás után érti meg (közéjük tartozom én is). Több amatőr színházi darabot láttam, ami Shakespeare-t játszott, és hiába ismertem a darabot, a monológok felét sehogy, a másik felét pedig hangtölcsérrel a fülemen értettem csak meg. A szöveg modernizálása megoldás lehet, de nagyon nagy munka, ami nem elvárható és nem is elvárt egy harmadikos osztálytól.

sok_huho1_9_a-2020-01-08-13-11.jpg

galéria megtekintése

A harmadik nehézség pedig - amivel lehet, hogy csupán én küszködöm -, hogy mennyire tud aktuális vagy szórakoztató vagy elgondolkodtató vagy tanulságos vagy lebilincselő vagy varázslatos lenni egy olyan darab, amit száz meg száz év választ el a jelenünktől. Hatalmas tisztelettel fogok meg minden egyes Shakespeare művet, azonban hasonlóan nagy tisztelettel néha le is rakom, mert egyszerűen annyira más a világszemlélet, a problémakezelés és tulajdonképpen minden az Ő korában, mint most, hogy van, hogy egyszerűen nem tudom befogadni, untat (természetesen nyilván nem véletlenül tartják számon a világ legnagyobb színházi és irodalmi alkotói között, de nem könnyű alapanyag).

Ezekkel a nehézségekkel ment szembe a 3. a, amikor vakmerően, de tudatosan belevágtak a darabba. Izgatottan foglaltam helyet a hátsó sorokban, kíváncsian várva a produkciót. A nyitány alatt szóló komolyzenei mű, amit élőben adtak elő az osztály tehetséges zenészei, megadta azt a hangulatot, amire én vágyom egy komoly klasszikus előadásnál. Méltó volt a darabhoz és a műhöz is. Tetszett többek között az eltérő művészeti ágak okos összehangolása. Ide tartozott a vissza-visszakacsintó zene is, amit az imént említettem, plusz a színpadon nagyon jól mutató tánc koreográfia.

Voltak kiemelkedően jó jelenetek és kezdem is ezekkel. A Lasponya és Furkó páros többször töltötte meg a nézőteret nevetéssel, mint azt gondoltam volna, nagyon kellemes felüdülés volt a léleknek, tényleg remekül mulatott a közönség. Több párbeszéd és monológ is egészen kiválóan volt dramatizálva. És ha már beszéd. A szöveget nagyon jól megtanulták a szereplők, alig akadt egy-két megakadás vagy pontatlanság. Így megtanulni egy ilyen terjedelmes szöveget, itt főleg Don Pedrora, Don Juanra és a nagyobb szereplőkre gondolok, kiváló teljesítmény.

A mellékszereplők a háttérben nagyon szépen igyekeztek betölteni a teret, kisebb-nagyobb sikerrel. A nehézségek ellenére egy nagyon összeszedett és komoly darabot láthattunk. A technikai része nem volt erőltetve, a jövőben ajánlom, használják ki a lehetőségeket sokkal bátrabban, mert sokat hozzá tud adni a színészi játék varázsához.

A második felvonásban mintha elfáradtak volna a tehetséges diákok, és egyre kevésbé lehetett érteni a mondatokat. Figyelni kell az utolsó mondatig az artikulációra, de ez jövőre már nem lesz probléma. Ígéretes jövő áll az osztály előtt. Bátor vállalás volt, de vették az akadályt, büszkék lehetnek magukra. Sok sikert a továbbiakban!

kapcsolódó archív cikkek

címkék