Tudjátok, hogyan néz ki egy eténmolekula?



Idén érettségizik, de már saját kutatási eredményeit ismertette egy tudományos versenyen, ráadásul az egyik gyógyszergyár éves ösztöndíját is elnyerte. Marosi Gabitól (6.a) megtudtuk, hogyan jutott el a vasárnapi ebédtől a kutatólaborig.

Honnan örökölted a kémiai tehetséged?

A családomból mindenki kémiával és biológiával foglalkozik. Nálunk a vasárnapi ebéd témája is mindig szakmai, például, hogy milyen gyorsan halad a fény légüres térben…

Ez milyen hatással van rád?

Két lehetőség van: vagy nagyon megszereted, vagy a dolog épp az ellenkezőjére fordul. A biológiát mindig szerettem, de eleinte, amikor a Toldyba kerültem, a kémia ellen „hadakoztam”, szándékosan nem figyeltem az órákon.

És mikor változott meg a véleményed?

Egyszer kinéztem az ablakon, és egy ház téglájáról az jutott az eszembe, hogy éppen úgy néz ki, mint egy eténmolekula. És akkor rájöttem, hogy erre normális ember nem nagyon gondol… Aztán már foglalkoztatott a kémia. Hallottam egy kutatócsoportról, a Kutató Diákok Szövetségéről, közvetítésükkel kerültem Csermely Péterhez, hazánk egyik legismertebb biokémikusához, akinek az irányításával sejtbiológiai kutatásokat végzek.

A családod ösztönzött?

Igen. Részben miattuk kaptam kedvet hozzá, ugyanis nálunk mindenki azzal foglalkozik. Úgy gondoltam, akkor biztos jó lehet.

Mikor történt mindez?

Két éve, amikor negyedikbe jártam.

Hogyan fogadott a kutatócsoport?

Csermely Péter kedves és közvetlen volt, rögtön kérte, hogy tegeződjünk. A többiek is segítőkészek voltak. Azért kezdetben voltak nehézségek, németül sokkal jobban tudtam, ezért az angol nyelvű cikkekkel meggyűlt a bajom. Az is zavart, hogy arra számítottam, több lesz a gyakorlat, ehhez képest rengeteg volt az elmélet, de tavalyra teljesen belejöttem.

Ezután indultál el egy fiatalok számára rendezett tudományos versenyen?

Igen, TUDOK a neve, és a saját kutatásomat kellett ismertetnem. A regionális fordulóból az országosba jutottam. Itt azonban nem volt szerencsém, mert az orvostudomány szekcióba kerülve nem igazán sikerült kibontakoznom. Cserébe fontos ismeretségeket szereztem.

Idén is elindulsz?

Sajnos nem tudok, mert az idei évben a kutatótársammal együtt folyóiratban közöljük az eddigi eredményeinket, és ez akadályozza, hogy újabb kísérletekbe fogjunk.

Egy ösztöndíjat is elnyertél. Pontosan mit kaptál?

Bartucz tanárnő nevezett be a Richter Gedeon Gyógyszergyár pályázatára, ahonnan az ösztöndíjat kapom. Ez havonta 30 000 forinttal jár, egy teljes éven keresztül. Így ösztönöznek kutatásaim folytatására.

Hol szeretnél tovább tanulni?

A SOTE Orvostudományi Karán. Gondolkodom még azon is, hogy az ELTE biológia szakot válasszam, de az orvosit sokkal hallgatóbarátabbnak tartom, ezért is nagyobb az esélye, hogy azt választom. De egy kicsit félek attól, hogy ha orvos leszek, kevés időm marad a családra.

Amit eddig elmeséltél, abból az derült ki, hogy téged a reál tárgyak érdekelnek. Milyen a viszonyod a humán órákkal?

Igazából mindet szeretem. Mivel általában biológiával és kémiával foglalkozom, az jelenti a kikapcsolódást, ha olvashatok, vagy kiállításra, színházba mehetek.

Az előbb előreszaladtál az időben, és már a leendő családodat emlegetted. Nagy családot szeretnél?

Igen, hiszen én is öt testvérrel együtt nőttem fel. Ezért is gondolkodom még a pályaválasztáson, mert mindenképpen családbarát helyen szeretnék majd dolgozni.